4.rész.

Sziasztok, BooBear vagyok, lehet ez elveszi a kedveteket az olvasástól, mivel az én részeimet nem olvassátok, komizzátok. De a következőt Lana hozza, ez talán boldoggá tesz titeket :) 

Társírónőm, nagyon köszöni a kommenteket. Én már nem is várok el tőletek semmit, tudom, hogy úgysem érdekelnek az én írogatásaim.  De aki elolvassa, annak jó szórakozást, és köszönöm.
Üdv: BooBear x.o.x.o.







Mi történik? Az álmom megint eltűnt. Szerte szét foszlott. Csak a hiányt, a fájdalmat, és a boldogtalanságot hagyta maga után. Az élet nem igazságos. Aki egész végig küzd, kerüli a káros dolgokat, kap egy "ajándékot". Tessék, itt egy kis elmezavar, boldogulj vele.
- Csak azt mondjátok már meg miért én? - bámultam a plafonra.
Felkaptam a ruháimat, majd a fürdőbe siettem. A markomba eresztettem a vizet, majd lemostam vele az arcom, a vízcseppek a pólómra hullottak, de ez fele annyira sem volt zavaró, mint a látvány ami elém tárult. A hátam mögül egy alak tükröződött vissza.
Mit tehet ilyenkor egy ember? Hát sikít.
- Mit keresel itt? - fordultam hátra, majd mikor megláttam Niallt meglágyultak az arcvonásaim.
- Téged. - mosolygott csábosan.
- Hogy jutottál be? - léptem közelebb, de nem tudtam megérinteni. Csak az üresség állt velem szembe, és az elmém játszott velem.
- Csak a te gondolataidban létezem,csak te tudod, hogy miként jutottam be. - halottam már képek nélkül egy hangot kiszűrődni, ami megrémített.
- Mi történik velem? - rogytam a földre könnyek között.
Először az álmok, most ez. Meddig süllyedek még? Talán segítség kellene.
- Felkeresek egy szakembert. - szedtem össze magam végre.
De, nem akarom, hogy az emberek ebben a városban ujjal mutogassanak rám, és kinevessenek. Egy ismeretlen helyen kell pszihológus után kutatnom.
A telefonom képernyőjét található számok közül kiválasztottam, amire szükségem van, és tárcsáztam.
- Szia Jamie. - vette fel az említett személy.
- Bocsi, csak az unokabátyámtól elköszönök skypeon. - mondta, majd halkan hallatszott a beszédük.
- Mikor tervezel Londonba menni? - kérdeztem, amint érzékeltem, hogy a vonalban van.
- Holnapra várnak. Jönnél? - találta el a szándékom.
- Kellene egy jegy. - tértem a lényegre.
- Én is ma akarom megvenni, gyere velem. - oldotta meg a problémámat.
- Hánykor? - tettem fel az utolsó kérdésemet.
- Fél óra múlva a parkban várlak. - mondta ki a végszavait, majd letette.

*
Pontosan érkeztem a helyre, és messziről feltűnt Jammie szőke haja.
- Hmm, gyors vagy. - dicsért.
- Alap. - válaszoltam egyszerűen.
- Gyere utánam - invitált a parktól nem messze lévő helyre.
- Két jegy kéne. - beszélt a férfihoz, úgy mint ha már régen ismerné.
- Megoldható. 50 euró lesz. - vágott vissza velősen, és rögtön az eladó.
- Add már olcsóbban. - vigyorgott kedvesen a lány.
- Talán 5 eurót engedek. - enyhült meg.
- De..- kezdett bele az új ismerősöm,amikor közbevágtam :
- Jó lesz, köszönjük. - nyomtam a kezébe a kért összeget.
- Öröm volt önökkel üzletelni hölgyeim, viszlát. - köszönt el.
Még suttogtam egy "viszlát- ot", ami a jegyüzér hallótávolságán kívül hangzott el.

- Ez mi volt? - fújtam ki a levegőt.
- Ő a dílerem. - nevetett jókedvűen a lány, majd a kikerekedett szemeim láttára folytatta - repülőjegy díler.
- Örülök. - mosolyogtam.
- Van barátod? - kérdezte sejtelmesen.
- Nincs. - adtam az egyszerű választ félvállról.
- Akkor Holnap lesz egy meglepim. - nyújtogatta a nyelvét.
- Csodás. - estem kétségbe, egész láthatóan.
- Ne fintorogj. - mosolygott, majd hozzátette - Még el kell intéznem valamit, szia. - Majd egy ölelés kíséretében, el is ment.
Hazafelé vettem az irányt. Viszont semmi kedvem sem volt újra egyedül lenni. Vagyis a sérült elmém társaságában. De ha nem pakolok, akkor ezen nem változtathatok.
Amikor a lakásomban pakolásztam, kerültem minden furcsa gondolatot. Ha csak Niall jutott eszembe, olyan gyorsan töröltem ki a fejemből, ahogyan csak lehet.
Ezzel is végeztem, mindenem rendben, és készen áll holnapra. Már csak a ma éjszakai alváson kell túl lennem.
Bármennyire nem akartam, lefeküdtem. A párnát szorongattam, és hiába próbáltam szép rétekre, nyulakra, bármire gondolni, újra ő állt előttem.
- Megrémítsz. - léptem hátrébb tőle.
- Nem szándékos. - nézett megbánóan.
- Talán már sosem leszek normális. - sóhajtottam.
- Most is az vagy. - mondta. - vagy velem együtt őrült. - tette hozzá.
- Elviselném , hogy őrült vagyok, ha közel éreznélek magamhoz, ha megérinthetnélek. - szorítottam össze a kezeimet.
- Csak tedd meg. - szorított magához. Szerettem volna , ha ez a pillanat örökké tart. Belemarkoltam a pólójába, és tervbe se vettem hogy elengedem. De lehet ő nem így gondol rám. Csak egy lány vagyok, aki idegesíti, és minden álmában ott sertepertél.
Leültünk egy fa törzséhez, és összeölelkezve töltöttük az időt. De én nem bírtam tovább, amint a gyönyörű szép szemei egy vonalba kerültek az enyémmel, megcsókoltam.  
Hála az égnek, hogy épp csengett az ébresztőm, és a kínos jelenetet nem kellett végig szenvednem. Eljött az indulás ideje.
Összeszedtem magam, majd beleraktam a táskámba a kint maradt dolgaimat.
Megfogtam a bőröndöt, és gurítani kezdtem. A repülőtérig vonszoltam magam után, a hangja kissé irritáló volt, de meg lehet szokni. Ahogy beléptem a helyiségbe, ott virított Jammie.
- Te mindig hamarabb ideérsz? - mosolyogtam egy fejrázás kíséretében.
- Ez van. - emelte maga elé a kezeit.
- Indulás. - kezdtem el sietni, ahogy hallottam a felhívást a gép indulásával kapcsolatban.

Mondhatni gyorsan eltelt az utazás ideje. Egy kissé furcsa tinédzser fiú mellett ültem, aki csak a fülhallgatójával és a laptopjával volt elfoglalva, én meg a felhőket bámultam.
- Kedves utasok kapcsolják ki a biztonsági öveket, megérkeztünk- hallottam egy női hangot, majd tettem amit kér.
Levonszoltam a csomagjaimat, majd ismerős terepen elég otthonosan mozogtam.
- hmm, Újra London. - mondtam ki, Jammie mellett állva.
- Jön a meglepetésed. - mosolygott bájosan.
Hát erre nem számítottam...

3. fejezet I need you. ♥

Hát eljött a 3. fejezet ideje is!:') Nem azért, mert sokan megérdemelnétek, hogy új részt írjunk. Haha. Egyáltalán nem. Még csak a töredékét sem kaptuk meg a múltkori vélemény nyilvánításnak. Áh...hagyd csak, kicsit sem esett rosszul, hogy csekély hárman  kommenteltek. Pedig BooBear nagyon jó részt írt. De már lényegtelen. Hoztam új részt, mert nem bírtam ki, hogy ne írjak. A 9 feliratkozóból kb 3 kommentel rendszeresen. Azt sem tudjuk, hogy éltek -e, vagy haltok, vagy, hogy mi van a többi 6 feliratkozóval?! Nektek néhány apró gomb leütése, nekünk viszont bearanyozza a napunkat. Mindegy is, nem dumálok tovább. Jó olvasást. Üdvözlettel,
( a dühös) Lana xx.


3.fejezet
I need you. ♥

...végső elhatározásra jutottam, miszerint el kell mondanom Jade-nek ami velem történik. Biztos nem fog őrültnek tartani, sőt, épp ellenkezőleg. Biztosan készséges lesz, és megértő. Mégiscsak ő a legjobb barátnőm, el kell neki mondanom, hogy van egy fiú, akivel minden egyes éjszaka találkozom álmomban. Ha nem Jade-re, akkor mégis kire számíthatok?! 


Végül arra jutottam, hogy felhívom, hogy jöjjön át hozzánk. Ez lesz a legjobb. Meg kell neki mondanom. Muszáj valakinek elmondanom...
-Jade?-szóltam a készülékbe
-Gracieee.-nevetett
-Minden oké?
-Ja, persze.-nevetett még mindig
-Jade.
-Igen?!
-Át tudnál jönni? El kell mondanom valamit...
-Hogy őrült vagy?-nevetett
-Nevezhetjük úgy is.-hangom egy percig sem vált komolytalanná
Azonban zavart, hogy Jade egy szavamat sem veszi komolyan.
-Aha, majd máskor.
-Na ide figyelj, Jade Evans! Most felemeled a segged, és idetolod, mert a barátnődnek szüksége van rád. Érted?!-ordítottam 
-Indulok.-mondta rémülten majd letette a telefont

A készüléket az ágyra dobtam, majd idegesen babráltam a hajammal.

Nap mint nap elgondolkodok azon, hogy vajon őrült lennék? Normális az, hogy van egy fiú, akit szeretek, és hiányzik, mégis csak álmomban találkozok vele? Beszélgetünk, különleges helyeken sétálunk. Azt mondta létezik. Tudom, hogy ő is szenved, és keres engem. Semmit sem tudok róla, a nevén kívül. Niall. Ír akcentusából ítélve félig angol, és félig ír lehet.
Rettenetesen hiányzik; Még úgy is, hogy nem ismerem. 
A többi ember reakciója érdekel a legkevésbé; Hogy mit fognak rólam gondolni. Ez egyáltalán nem érdekel. De Jade. Ha elmondom neki, talán elveszítem. Örökre. Őrültnek fog tartani, és nem akar majd soha többé látni. Mikor erre gondolok, egyszerűen nem tudom visszatartani a sírást. Nem megy. 

*

Mikor hallottam, hogy valaki csöngetett, könnyeimet azonnal letöröltem, és az ajtó felé siettem.
-Te sírtál?!-nézett rám döbbentem Jade
-Nem. Vagyis, de.
-De mi a baj?-kérdezte rémült arccal 
-Jade, é-én...őrültnek fogsz tartani.
-Nincs semmi baj, csak mondd el, és könnyebb lesz.
-De ez nem olyan egyszerű.
-A múltkor meséltél egy Nate nevű fiúról. Ő a baj?
-A francba is! Ő nem is létezik.-ordítottam, ami aztán sírásba ment át
-Semmit sem értek.
-Jade. Hetek óta látok egy fiút álmomba. Beszélek vele. Azt mondta, hogy létezik, és, hogy egyszer találkozhatunk. Nem tudom ki ő. Nem tudom, hogy hol lakik, a nevén kívül semmit sem tudok: Niall. Soha senkinek nem beszéltem még erről. Csak te tudsz róla, és ha lehet, maradjon is így. 
-Grace, é-én most elmegyek...egy ideig nem kéne tartanunk a kapcsolatot.-állt fel
-Jade, ne. Nem hagyhatsz magamra. Most nem. Szükségem van rád.
Felém fordult, majd láttam, hogy egy könnycsepp csillog a szemében.
-Sajnálom. 
Felvette a vékony kabátját, majd lassan kinyitotta az ajtót, és elment. 


*Jade szemszöge*
Mikor kiléptem az ajtón, hirtelen megtorpantam.

Mégis milyen barát vagyok?! Milyen barát az, aki pont a bajban nincs az ember mellett? Lehet őrült, lehet bármilyen, de a barátom. És nem hagyhatom magára soha. Most pedig főleg nem, mikor ilyen állapotban van. Persze, egy normális emberrel nem történik ilyen, de nekem mindenben segítenem kéne őt. Vigasztalni, mellette lenni, mert láthatólag már beleőrült ebbe a tarthatatlan állapotba. De nem megyek vissza! Azzal segítek neki a legtöbbet, ha megkeresem ezt a bizonyos Niall-t. Akiről a nevén kívül én sem tudok többet. 
* 

Több órányi keresgélés után sem találtam semmit a srácról.   
'Niall.' -olyan ismerős ez a név, de fogalmam sincs, hogy honnan. Grace már túlságosan is beleélhette magát ebbe, de nem tudok neki segíteni. Hiába szeretnék, valami visszatart. Valami nem engedi, hogy elmenjek hozzá, megöleljem, és azt mondjam neki, hogy: Minden rendben lesz. 
Az lesz a legjobb, ha elmegyek. Ha eltűnök Grace életéből egy időre, és elhagyom az országot is. Nem tudok most a szemébe nézni...


*Grace szemszöge*


*Egy héttel később*

Jade elment, és magamra hagyott. Kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, és most elmegy?! Ez annyira lehetetlen állapot. 
Niall minden este azóta is megjelenik az álmomban. Tegnap éjszaka elmondta, hogy ki ő, hogy hol lakik, azonban reggelre elfelejtettem. Fontolgatom egy szakember felkeresését. Vagy, nem is tudom, hogy ilyen helyzetben mit kéne tennem.
A legjobb lesz, ha most elmegyek sétálni.

*

Egy padon ücsörögtem, és a telefonommal szórakoztam, mikor egy barátságos külsejű lány állt meg előttem.
-Szia. Leülhetek?-kérdezte
-Szia. Persze.-mosolyogtam rá
Hosszú szőke haja emlékeztetett Jade-re. Kissé hasonlított is rá, de nem, ez nem ő volt. Szépen kisminkelt arca, és gyönyörű ruhája volt.
Helyet foglalt mellettem, majd figyelte, hogy mit csinálok a telefonommal.
-Amúgy Grace Ross vagyok.-fordultam hirtelen felé
-Jamie Morris.
-Szép név.-mosolyogtam rá
-Köszönöm. A tiéd is.-nevetett
-Új vagy a környéken? Nem láttalak még erre...-kérdeztem
-Igen, Londonból költöztem ide. Vagyis...Umm, ez egy hosszú történet.
-Szívesen meghallgatlak.-mondtam
-Igazából Franciaországban születtem. És 4-5 éves koromig itt is éltem, csak aztán Anglia gyönyörű fővárosába költöztünk. És most néhány okból kifolyólag visszatértem.-nevette el a végét
-Értem. Én pedig Londonban születtem, csak ide költöztünk. Szeretnék egyszer akár egy rövid időre is, de visszalátogatni oda.-sóhajtottam fel

*

Jamie nagyon kedves lány. Elbeszélgettük az időt. Sokat nevettünk; De nem meséltem el neki, hogy mi történik velem. 
-Tudod Grace, néhány nap múlva vissza megyek Londonba. De nem sok időre, mindössze egy hétre. Ha gondolod, gyere velem.-ajánlotta fel az ötletet, mire szemeim felcsillantak a boldogságtól
-Örömmel.-egyeztem bele

*

Kissé kimerített a mai nap, sokat sétáltunk, és nevettünk is. Jamie-ben egy jó barátra leltem; 
Tudtam, hogy álmomban újra találkozok majd Niall-el.

-Újra itt vagyunk.-sóhajtottam
-Milyen napod volt?-ült le a földre
-Egész tűrhető. Megismertem egy aranyos lányt, Jamiet. Tudod, Jade elment, mikor megtudta, hogy veled beszélgetek álmomba.
-Hát, a normális emberek nem beszélgetnek álmukba.
-Biztos, hogy létezel?-kérdeztem hirtelen
-Igen. Remélem egyszer találkozhatunk. Remélem minél előbb.
-Tarts őrültnek, hiszen az vagyok, de megnyugtat a tudat, hogy te is.-nevettem
-Senkinek sem mondtam el, hogy van egy lány, akivel találkozok álmomban. Érdekes lenne, nem?
-Az! Nagyon is.
-Még nem tudom a nevedet.-sóhajtott fájdalmasan
-Grace. 
-Szükségem van Rád.-mosolygott
-Furcsa, hogy hiányzol, mikor nem is ismerlek.
-Igen, de most mennem kell. Sajnálom. Szia.-intett a távolból, és már el is tűnt...

Awards.

Az első díjunkat a csodálatos írótól, V. xx-től kaptuk.

Nagyon szépen köszönjük! ♥ 

Lana Del Rey-ről:

Írj 11 dolgot magadról!

1. Sértődékeny vagyok, azonban nem haragtartó.
2. A legnagyobb félelmem az, hogy feloszlik az 1D.
3. Egyszer sírtam fizika órán, mert elgondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha meghalnak a srácok. :'c
4. Sokszor képzelek el lehetetlen dolgokat.
5. Imádok olvasni, és írni.
6. Gyűlölöm a reál tantárgyakat.
7. Mindig könnyek szöknek a szemembe, mikor látom, hogy mennyien vannak egy 1D koncerten, és én nem lehetek köztük.
8. Sokszor sírok egy-egy blog olvasása közben.
9. A törit, a földrajzot és az angolt szeretem a legjobban.
10. Imádom a Nutellát. ♥
11. Sírva fakadtam, mikor megkaptam az áhított ajándékomat szülinapomra. 

Válaszolj 11 kérdésre!

-Mi a jelenlegi kedvenc számod?
Ed Sheeran- Small Bump

-Mi a kedvenc színed?
fekete/halványkék

-Hány éves vagy?
13

-Szereted a lepkéket?
Ömm, biztos.

-Mi a szerencseszámod?
Nem is tudom.:S

-Szereted a kisbabákat?
Igen :3

-Melyik a kedvenc évszakod?
Tavasz/nyár.

Írj 11 kérdést!

1. Egy zene, ami beleillik az életedbe?
2. Miért kezdtél el blogot írni?
3. Felsorolsz 5 furcsaságot magadról?
4. Szoktál sírni néhány blog olvasása közben?
5. Mi az, ami inspirál ahhoz, hogy blogot írj?
6. Mikor egy új fejezetet írsz, akkor örömmel kezdesz neki, vagy kedvetlenül?
7. Jelenlegi kedvenc zenéd?
8. Írj a One Direction azon tagjáról, aki a legszimpatikusabb neked.
9. Mi fogott meg az 1D-ben?
10. Hol fogsz nyaralni?
11. Gyakran sírsz?


BooBear :$ -rőlÍrj 11 dolgot magadról!
1. Bárhol és bármikor el tudok aludni.
2. A One Direction, az egyetlen pop zene amit hallgatok.
3. A My Chemical Romance a kedvenc bandám.(pedig már feloszlottak :S)
4. Könnyen barátkozok.
5. Tudok zongorázni és fuvolázni :D
6. A "Rock me"-t, úgy szoktam énekelni(én is), hogy "Fuck me" :D
7. Kedvenc betűm az "N"
8.  Szerencse számom a 11-es.
9. Ukrajnában lakok.10. Ha sírok(ritkán) csak azért, mert így vezetem le a feszültséget, ahelyett hogy megütnék valakit/valamit. :D
11. Kedvenc ruhadarabjaim : a szakadt farmerem, és az agyonhasznált tornacipőm *-*
Válaszolj 11 kérdésre!
1. Mi/ki a háttér képed? Louis*-*
2. Szerinted, mennyire vagy jó fej? Hát az az emberektől függ.
3. Van háziállatod? Van, egy kutyám.
4. Hogy hívják? Dorothy Stylinson-nak.
5. Mit gondolsz a meleg emberekről? Szerintem ők is ugyanolyan emberek, csak nem megfelelő testben.
5. Mit szeretsz a One Direction - ban ? Szeretem, hogy közvetlenek, és ugyan úgy viselkednek a kamerák előtt most, mint mikor nem voltak híresek. Ja, és annyira, annyira de annyira nagyon helyesek :$ És a hangjukra nincsenek szavak :)
6. Kedvenc szavad? NEM.
7. Kedven zenéd? MCR - The world is ugly.*-*
8.  Az eddigi legjobb nyaralásod hol volt? Tengeren*-*, az Azovin :D
9.Külső vagy a belső számít? Először a külső :D Persze lényeges a belső is..De jó belső, rossz külső..az nem nyerő..NÁLAM :D
10. Hány éves vagy? 14.
11. Egy név, amire megváltoztatnád a jelenlegit? Mi a mosatni? Alexandra, Patrícia a jelenlegi :D és már nem tudnám elképzelni, hogy más néven szólítanak. ^^ Írj 11 kérdést!
- Hogy vagy?
- Ha  könyvet írnál, miről szólna?
- Hol tanulsz?
- Hány éves vagy?
- Kedvenc zene?
- Szerelmes vagy?
- Hol laksz?
- Van hobbid?
- Kedvenc szín?
- Szereted a One Directiont?(miért igen/nem?)
- Játszol hangszeren?


Akiknek küldöm:(BooBear)
Selena                        |
DreamerDirectioner|
Akiknek küldöm: (Lana)

2. fejezet

Hát, ez lenne a második fejezet. ^^
Nagyon jól esnek az érdeklődések és a komik :$ De komolyan, amikor jönnek, MI csak annyit tudunk mondani, hogy :"ÚR ISTEN. ÚR ISTEN. ÚR ISTEN"  

Ezen a részen kicsit sokáig "ültem" mivel, tudni illik rólam, hogy elég lusta  vagyok, de most Lana nem hagyta, hogy ne írjak, ezért még ihlet hiányában is a gép előtt gubbasztottam.
Na jó, befejezem dumálást ^^ Jó olvasást :)
egyébként, mit szóltok a fejléchez? :$ Én csináltam :D
Puszi : BooBear :$


Tudod, milyen , amikor az utolsó pillanatban meggondolod magad? Hát ilyen.
- Áh, csak azt akartam mondani, hogy bejön nekem valaki. - dadogtam a végét.
- Hmm, ki a szerencsés? - lökött oldalba a barátnőm.

- Ni..Nate. - mondtam, kicsit szaggatva.
- Bemutatod? - kérdezte izgatottan 
- Nem ööömm. - mondtam szinte egybe.
- Miért? - húzta fel a szemöldökeit.
- Ő nem ismer engem. - túrtam bele a hajamba.
- Óhh, értem én. Majd összehozlak titeket. - kacsintott.
- Ne, neee. - szorítottam össze a szemeimet. Basszus, ez miért nem csak egy álom, amiből felkelhetek?
- Mind egy, később vissza térünk rá. Most ünnepeljük meg a tovább jutásodat. - húzott a kezemnél fogva maga után.
Eltervezte, hogy Beach party lesz. Bejártunk egy csomó boltot, és megvettük a "hozzávalókat."
- Azt a medencét légyszi. - lökdösött egy bolt felé tele kézzel Jade.
- Kell, kell, kell. - szaladtam odafelé.
- És ki jön még? - kérdetem, miközben fizettem.
- Felhívtam pár jó fej csávót, és Lisa-t. - vigyorgott diadalmasan.
- De azért, ne szabaduljon el a buli. - kaptam fel a táskákat a kezembe.
Nem sokára fel értünk a lakásomra. Kiraktam a tálat, amit tele töltöttem szeszes itallal, majd egy másikat egy csomó rágcsálni valóval.
- Csináljuk meg a medencét! - ugrált körbe Jade.
- Mit akarsz te azon "megcsinálni"? - tettem idézőjelbe a szavait.
- Na, tudod, töltsük meg. - szaladt be a fürdőbe.
- Nem fog idáig elérni a zuhanyrózsa. - jelentettem ki, miközben magammal szemben tartottam. Ki a fene gondolt volna arra, hogy kedves Jade megnyissa a csapot?
- Köszi. - töröltem ki a szememből, majd felé irányítottam a "fegyvert."
- Jó feladom. - mondta, némi szaladgálás után.
Ez után, elkezdtünk intenzívebben készülni, mivel már nemsokára érkeznek a vendégek.
Minden tökéletes, ezért gondolkodás nélkül szaladtam ajtót nyitni a csengetés után.
- Sziasztok. - köszöntem, a beözönlő tömegnek.
- Jajj, most arra számítottál, hogy itt is olyan filmes jelenet lesz, hogy elhívom a fél várost? - nevetett mellettem a barátnőm, aki feltehetőleg észrevette az elégedettséget az arcomon.
- Igen, pont arra. - vigyorogtam, majd a vendégek közé szaladtam, akik gratuláltak.
Mindenki fürdőruhára öltözött, és  felhangosítottuk a zenét.

Örült egy buli volt, a hideg padlón mezítlábas emberek locsolkodtak vízzel, kipróbáltuk a szeszbe áztatott gumicukrokat  és mindenki ugrált. Én torkom szakadtából énekeltem, az épp ismert, vagy nem ismert zeneszámokat.Fél kettő felé, elcsendesedett a buli, voltak akik tv-ztek, akik az erkélyen csőröztek, és volt aki a medencében feküdt, és a barátnőjével hülyült. Ja az én voltam.
- De hogy néz ki az a pasi? - kérdezgetett.
- Hát olyan, szép. - válaszoltam, kissé idiótán a pia hatására.
- De, hogy-hogy nem ismer téged? - gondolkodott el.
- Úgy, hogy egyszer láttam. - füllentettem.
- Hol?
- Az álmomban. - nevettem el magam.
- És volt rajta ruha? - kérdezte viccesen, mivel az előbbi kijelentésemet is poénnak vette.
- Igen. -fröcsköltem le a medencéből származó vízzel.
- Akkor nem érdekel, el se meséld. - állt fel a székről.
Elsétált a hűtőig, és kivett belőle egy citromos sört.
- Nem gondolod, hogy elég lesz a piából? - tettem fel egy kérdést.
- Nem gondolom. - ismételte meg az első két szavamat, Egyes szám első személyben.
- Én álmos vagyok. - másztam ki a medencéből, majd magamra tekertem egy kendőt.
- Nem aludhatsz. Buli van. - lökdösött oldalba.
- Már mindenki haza felé megy. - mutattam a távozó emberekre.
- De én nem. - ült le az ágyamra.
- Én akkor is aludni fogok.  - terültem el mellette.
- Itt biztos nem. - hajolt felém.
- Dehogy nem. - hunytam le a szemeim.
Hát, lehet Jadenek volt igaza, mivel elkezdett popcornnal dobálni. Ennek hatására elfordultam, de ő mindig kitalált valamit a piszkálásomra. Utolsó próbálkozása, az volt, hogy csipkedett. Ezzel befejezte, mivel kibukott mellém.
És újra azon a helyen voltam ahol eddig. Nem sokára megjelent Niall is. Örültem, mivel ez annak a jele, hogy el tudtam aludni. Túlzott boldogságomban a nyakába ugrottam.
- Sajnálom. - távolodtam el tőle, a hosszú ölelés után.
- Ne sajnáld, ez az én álom. Azt csinálsz benne amit akarok. Vagyis..ömm. - nyöszörgött a mondanivalója végén, amire én élénken elnevettem magam.
- Az én álmom is. - sétáltam arrébb.
- Jó a fürdőruhád. - állt mellém.
- Beach partyztunk. - pirultam el.
- És engem el sem hívtál. - pufogott.
- De hiszen, azt sem tudom, hol laksz. - mosolyogtam.
- Nem baj. - válaszolt egyszerűen.
- Te minden ilyen könnyen fogsz fel? 
- Baj? - nyújtotta ki a nyelvét.
- Nem. De ha ez egy álom, akkor mindenhol az van amit akarok? - gondolkodtam hangosan.
- Azt akarom, hogy itt legyen egy szökőkút. - mondta ki, és nem tudom hogy, de oda ment, egy eddig általam nem felfedezett szökőkúthoz.
- Én sok fagyit akarok. - szorítottam össze a szemem, mint mikor kívánni szokás.
- Ez , de tipikus volt. Egyébként, ne erőlködj annyira , csak sétálj távolabb. - nevetett rajtam, majd gyengéden előrébb tolt.
Tényleg igaza volt. Hmm, irányítom az álmom, ez tetszik. 
- Fogadjunk, hogy többet bírok megenni mint te. - provokáltam.
- Rossz emberrel kezdtél. - nevetett. - de legyen. - adta meg magát, majd elkezdtük habzsolni a fagylaltokat.
- Feladom. - dőltem hátra. 
- Ez csak egy álom, itt hogy lehet nem éhesnek lenni? - mosolygott.
- Fogalmam sincs. Nekem ez olyan valóságos. - néztem rá.
- Nekem is. - túrt bele a hajába.
- Fehér az orrod. - nevettem el a "komoly" pillanatot.
- Szedd már le. - kuncogott.
- Hogyan? - néztem kétségbeesetten, mégis vidáman.
- Nem tudom, nyald le. - adta az utasítást.
- Nem. - mondtam.
- Ez nem a valóság, csak csináld. - erősködött.
Nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan, de én hallgattam rá. A tettem után, hangos röhögés töltötte meg a kis teret.

- De ugye te létezel?! - nézett bizonytalanul, de kedvesen.
- Igen.
- Ez boldoggá tesz. Egyszer úgy is találkozunk. - mondta , majd elindult.
- Most elmész? - vágtam szomorú képet.
- Muszáj. - biggyesztette le az ajkait, majd tovább ment.
- Hát itt hagysz. - suttogtam mire visszanézett.

Az eszméletlenül aranyos mosolyának a képét az foszlatta széjjel, hogy valami hideget éreztem a talpamnál, és a szememet kinyitva a szobámban találtam magam.
- Rohadt élet. - löktem el a lábamtól a hideg sörös dobozt.
A takarítás megint az én dolgom. De kibírom. Érzem, hogy neki kéne kezdeni, de valahogy jobban vonz a laptopom.
Nem is gondoltam, hogy így telik az idő, ha jól elszórakozol a barátaiddal. Fél hat van, de a ház még romokban.
Fekete zsákba kezdtem el a szemetet szórni, majd a tálakat a mosogatóba raktam. Leeresztettem a medencét, és mindent a helyére pakoltam.
Elindultam, a legközelebbi kukához, hogy kivigyem a buliról megmaradt szemetet. Út közben, elgondolkodtam. Sőt, ez már döntés  született.
A kis lakásom bejáratában a tükör előtt ragadtam le. A karikákról a szemem alatt leszűrődött, hogy buliztam tegnap.
Nem foglalkozva a kinézetemmel, csak a gondolataimmal ezt mondtam:
- Ez nem mehet így tovább. Már eldöntöttem....

                                                                

1. fejezet ...nem vagyok őrült!

Hát, ez lenne itt az első fejezet! Remélem tetszeni fog, és nem okozok, vagy okozunk nektek csalódást a bloggal kapcsolatban! +4 feliratkozó, hmm, nagyon örülünk neki! :) És kommentek is :$ Grr. :3
Jó olvasást! Puszi, Lana! xx



1.fejezet
- Te? -néztem a már ismerős alakra.
- Ebből az álomból már nem menekülünk. - ült le mellém.
- Soha? - kérdeztem félénken.
- Nem szeretsz itt lenni? - mutatott körbe a mezőn.
- Utálom, hogy reggelre eltűnik. - támasztottam meg a kezemmel a fejem.
- Elmondtad már valakinek? - bombázott újra egy kérdéssel.
- Mi ez? kibeszélő show? - pislogtam zavartan. - És te hol..? - akartam megkérdeni a lakhelyét, de közbevágott.
- Nekem mennem kell. - mondta, miközben egyre távolodott.
- Soha sem találsz meg. - hajtottam le a fejem. 
Kialvatlanul keltem ki a puha ágyamból. Nyilván nem keltem volna fel, ha nem beszélek meg találkozót Jade-el.
Egyszerűen muszáj neki elmondanom! Senki se tud arról, hogy mi zajlik le bennem, de ez most másképp lesz. Jadeben megbízhatok. Ő talán nem fog őrültnek tartani, legalábbis nagyon nagyon remélem. 
Azelőtt még sohasem beszéltem erről senkinek...hiszen ki hinne nekem?
Pszichológushoz küldenének, vagy elmegyógyintézetbe. Ami néha nekem is megfordul a fejemben, de nem vagyok őrült! Ez valóság. Úgy értem, ilyen bárkivel előfordul, nem? Persze, hogy nem.
Csak velem!

Az újságok nem sokára arról fognak cikkezni, hogy : ' A Franciaországban élő, 19 éves Grace Ross-t elmegyógyintézetbe zárták! A lány meglehetősen rossz lelki állapota miatt talán soha nem hagyhatja el az intézményt. Vigyázzanak az ilyen emberekkel, kiszámíthatatlan őrültek! ' 


***

A szekrényem előtt gubbasztottam, és egy normális ruhát kerestem a délelőtti találkozóra.
Végül egy farmer, egy fehér póló, és egy zöldes-kék zakó mellett döntöttem. Ezt az összeállítást egy elegáns cipővel kereteztem. 
Nem sokkal később elindultam a megbeszélt helyre.
Azonnal felismertem a barátnőmet. Jade gyönyörű, hosszú, szőke, hullámos haját 1000 méterről is kiszúrnám. Háttal ült nekem, így lehetőségem nyílt arra, hogy megijesszem. 

-Jade!-fogtam meg hirtelen a vállát, mire ő kicsit megugrott, majd fejét felém fordította, és egy bosszús tekintetet intézett felém
-Gracie.-nevette el magát
-Ne hívj így.-böktem oldalba 
-Mi újság veled?-kérdezte témától függetlenül
Helyet foglaltam a mellette lévő széken, és egy sóhajtás keretében kinyögtem valamit:
-Semmi érdekes. Veled?
El kellett volna neki mondanom, de most még nem. Várnom kell vele.
-Ugh...-túrt bele szőke hajába
-Jade, valami baj van? Ismerem ezt a tekintetet. Ezt a sóhajtást.
-Grace, én...most meg fogsz ölni.
-Jade, kinyögöd végre?!
-Tudom, hogy szeretsz énekelni...
-És?
-Jelentkeztem a nevedben egy tehetségkutatóra.
-H-hogy mit csináltál?!
-Sajnálom, vagyis nem, nem sajnálom. Itt az ideje, hogy meg mutasd a világnak, hogy tudsz valamit!
-De Jade! Nekem nincs tehetségem.
-Gracie, mind ketten tudjuk, hogy rettenetesen tehetséges vagy.-mosolygott magabiztosan a szőkeség
-Igen, és mikor színpadra állok lámpalázas leszek, és elájulok. Így is van elég gondom.-szaladt ki a számon a végzetes mondat
-Mégis micsoda?
-Minden.
-A meghallgatás ma délután 16:00-kor lesz.
-Nem megyek.
-De mész! Ott a helyed! Érted? A világnak meg kell tudnia, hogy ki az a Grace Ross!
'Nem a tehetségkutató miatt fogják megtudni...'-gondoltam magamban, majd fájdalmasat bólintottam
-É-és itt lesz zsűri, meg minden?
-Azt hiszem.
-És ki fog zsűrizni?
-Halvány fogalmam sincs. De most menjünk, vegyünk már neked valami normális göncöt, mert nem engedem, hogy Grace Ross-t ilyen szakadt ruhákban ismerje meg a világ.

Egy szemforgatással jeleztem nemtetszésemet, de mint mindig, Jade-et ez most sem érdekelte, megfogta a kezem, kihúzott a kávézóból, és minden butikba berángatott.

-Végeztünk már?-nyavajogtam
-Igen. Már 15:00. Most pedig, gyere el hozzám, megcsinálom a sminkedet, a hajadat, és kiválasztjuk a ruhát.
-Jade! Nem divatbemutatóra megyek, hanem énekelni. 
-Akkor sem mehetsz ilyen szakadt rongyokban.
-De én szeretek ilyen szakadt rongyokban járni.

***

Megérkeztünk a drága barátnőmhöz, ahol nem kis rendetlenség fogadott minket.
-Te jó ég, Jade. Mikor takarítottál utoljára?
-Talán...várj, had gondolkozzam. Megvan!-emelte fel mutató ujját a magasba, jelezve, hogy eszébe jutott.-Úgy 1-2 hete.
Besétáltam a konyhába, ahol nem épp a legszebb látvány fogadott. Egy valóban 1-2 hetes szendvics hevert a konyhapulton.
-Jade, ez undorító. Szerintem ennek már keze és lába is van.-néztem fintorogva a valaha ételnek nevezett, most már színekben 'pompázó' kenyérre.
-Akkor kukába vele!-nevetett
-Biztos, hogy nem nyúlok hozzá.-tettem magam elé a kezemet védekezés képen

Felsétáltam az emeletre, ahol a Jade szobája van.
-Na, találtál valamit?-jelent meg hirtelen az ajtóban
-Egy halom koszos ruhán kívül semmit.-nevettem
-Majd...kimosom. Most pedig gyerünk, kevesebb, mint egy óránk maradt. 
-Melyik műsorba is jelentkeztem tulajdonképpen?
-Talán a Star Academy France-ba.

Mialatt Jade a sminkemet csinálta, azt ecsetelme neki, hogy mennyivel jobb volt Londonban élni. Oh, hogy ezt még nem említettem? Londonban születtem, és nevelkedtem 11 éves koromig. Aztán apa itt kapott állást, és ideköltöztünk.
Sokkal jobban szerettem ott lakni. De félek visszaköltözni oda...Akkor lehet sosem találkozhatnék vele.

-Készen vagyunk.-fordított a tükör felé Jade.-Gyönyörű vagy.
-A te érdemed.-mosolyogtam rá
-Nézd.-sétált a szekrénye felé.-Erre a felsőre gondoltam.
Egy fekete, fehér mintákkal díszített, lenge felsőt lóbált a szemem előtt.
-Ez tetszik.-bólogattam.-És egy fekete nadrág?
-Tökéletes leszel.-mosolygott
-Köszönöm Jade, nagyon köszönöm.


***

Idegesen babráltam az ujjaimmal a tehetségkutató várótermébe. A sorszámom a 6.969-es volt, szóval várhattam a soromra.
-Nyugalom.-mosolygott Jade
-Grace Rosst kérjük a színpadra!-hallottam egy nő barátságtalan hangját
-Ügyes legyél.-lökött meg a barátnőm
Hátrafordultam, és tátogtam a számmal egy 'Köszönöm'-öt.


***

Itt vagyok! A Star Academy színpadán. Gracie, rajta. Nincs visszaút! Innen már nincs! Sikerülni fog! Mit veszíthetsz?!-kérdeztem, és mondogattam magamnak
-Nos, hogy hívnak?-kérdezte egy barátságos, 30 év körüli férfi
-G-Grace Ross.
-Ne félj, csak énekelj.-egy sötét hajú, fiatal nő is közbeszólt

Azt tettem, amit mondott: énekeltem.


"Plug in the mic, open the curtains,
Turn on the lights, I'm trough rehearsing
The feeling ignites, I'm in control
The crowds in the palm of my hands
All my fans stand, what is the truth?
What's an illusion?
You're shearcing for proof
But are you certain?
Whatever you see is what you get
If words paint a picture a then
I betcha I can getcha yet.

I'll make you believe in me 
I can be what you want me to be
Tonigh in the night 
Where I make you see
That I can be anything
Anything, Anything. "

-Hol voltál eddig?-nevetett a sötét hajú lány
Mosolyogtam, majd lehajtottam a fejem
-Szerintem mindenkinek ugyan az a véleménye.-nézett a társaira az egyik zsűri
-Továbbjutottál!-ordították mind az öten egyszerre
Legszívesebben sikítottam volna, de csak egy elégedett mosollyal hagytam el a színpadot.
-Oh, te jó ég, mi volt?-ugrott a nyakamba Jade
-Istenem Jade! Jade! Továbbjutottam!-ordítottam
-Tudtam.-nevetett
-Azonban...el kell mondanom valamit. 

Prológus

A történet egy 19 éves, Grace Ross nevű lányról szól, aki Franciaország Nizza nevű városkájában él. Nem tartozik, vagy tartozott a népszerű lányok közé. Visszahúzódó, csendes lányként ismerték.
Gyerekkora óta van egy amolyan legjobb barátnője, Jade Evans. A lány szüleinek korai halála megbélyegezte hátralévő életét.
Nincs különösebb álma, csak szeretne normális életet. Ami, hát...Nos, talán az ő esetében talán lehetetlen. 

Grace ugyanis egy ideje álmában találkozik egy fiúval. Tökéletes test, szőke haj, gyönyörű, tengerkék szem. Minden nap, mikor lefekszik aludni ez a csodálatos fiú megjelenik álmában. A lány őrültnek tartja magát, úgy érzi, kezd belebolondulni ebbe!



Hogy mi, és hogy hogyan történik, azt akkor tudhatod meg, ha elolvasod a blogot!
Garantálom, hogy nem egy sablonos sztorit fogsz majd olvasni!

A szereplőket valahogy így képzelem el:

  Grace Ross:





 Jade Evans:

Niall Horan:

Üdv. Lana :3

Készítettem egy kis előzetes videót a bloghoz ^^ nézzétek meg sokan ^^Első videóm :$
Puszi : BooBear:$